Blog

   

Polk Audio Hampden aktív hangfal teszt

A Polk Audio szinte lépésről lépésre végigjárja a számára eddig kiaknázatlan területeket, érthető szándékkal: ha már annyian szeretik azt a bizonyos „Polk hang”-ot, miért ne lehetne a hagyományos dobozokon kívül egyéb, más felhasználói rétegeknek szánt multimédiás ágazatokba is átültetni? Ezúttal úgy döntöttek, hogy alkotnak valamit, kifejezetten a számítógépes társadalomnak, néhány sajátos extrával. Így született meg a Hampden, amit most jól le is teszteltünk!

Polk_Audio_Hapden_aktiv_hangfal_2

Hampden a PC-nek (is)

A komplett hangfalat gyárilag megemelték, hogy döntve álljon az alatta terülő felületen. Az előlap szélein végighúzódó, csokoládébarna keret alul továbbhalad, és a doboz padlólemezétől 3 centivel lejjebb végződik. Így a membránok pár fokkal döntve, felfelé szórják a hangokat. Ha a hangszórás helyszíne egy íróasztal, és mi egy irodai székben ülünk, akkor bizony a Hampdenhangszórókészlete pontosan a fülünk irányába fog nézni.

 

Polk_Audio_Hapden_aktiv_hangfal_4

A termékhez nem jár távvezérlő, nem található rajta mélysugárzó kimenet, tehát egyértelműen kis szobákba, rövid hallgatói távolságra tervezték, jóllehet, cikkünkben még rátérünk néhány jellemzőre, amik megcáfolják ezt a feltételezést. A jobboldali hangsugárzó jobb szélére került minden olyan kezelőszerv, amire a felhasználónak szüksége lehet: egy hangerőszabályzó, valamint egyetlen gomb, és pont. Csupán tíz-tizenöt centivel kell feljebb emelnünk az (ideális esetben) egérmozgató kézfejünket, és teljesen urai lehetünk a hangrendszernek.

Polk_Audio_Hapden_aktiv_hangfal_3
A hátoldalra nézve válik egyértelművé a Hampden funkciója: a jobboldali hangfalon találunk egy 3,5 mm-es analóg sztereó Jack bemenetet, és egy USB B aljzatot, utóbbival digitálisan csatlakozhatunk a számítógéphez, mintegy kikerülve a sok esetben gyenge minőségű, alaplapra integrált hangkártyát. A két hangfalat egy speciális csatlakozófejjel felszerelt, 2,5 méter hosszú vastag fekete kábel köti össze.

Dizájn, mint adottság

Hampden külseje a szó pozitív értelmében érdekesre sikerült, tervezőinek ilyen téren egyértelmű elismerés jár. A hangfalak viszonylag nagyok, nagyobbak, mint egy tejesdoboz, sőt majdnem akkorák, mint egyes barebone számítógépházak, és bizony, sok felhasználó nem hajlandó csak a hang érdekében feláldozni az íróasztalán lévő helyet. Hacsak nem valami esztétikus kerül oda. Márpedig a Hampden túlzás nélkül szépnek nevezhető, a mi irodai környezetünkben nagyon jól mutatott, ráadásul évtizedek stílusait keveri össze meglehetősen frappáns módon. A dobozok oldalán körbeérő, faerezetes sáv nagyot dob a minőségérzeten, melynek sikerült olyan mintázatot adni, ami a hetvenes évek irodabútorainak világát adja vissza. Az előlap a fotókon fehérnek tűnhet, valóságban inkább krémszínűnek mondanánk, így van némi átfedés a tömör anyagból épített, lágy érintésű lemez és a famintázatú felület között. A fémesen csillogó, halovány szürke gumiperemmel rögzített, polipropilén mélyközépsugárzó membrán és a pezsgőarany fényben úszó, lágy dóm magassugárzó azok a komponensek, melyek kiemelik a Hampdent a retró korszak szivarfüstjéből, és huszonegyedik századi termékké teszik. A „táskarádiós” dobozkába sikerült korszerű, komoly hardvert préselni.

Hampden nem hagyja elkullogni az alsó frekvenciás hanginformációt, hanem kőkeményen megragadja, és a hallgató elé veti, de olyan gyorsan, hogy szinte észbe se kapunk, máris jön a következő ütem. A feszes, dinamikus karakterhez levegős, kellemes középfrekvenciák társulnak, kiegészítve meglehetősen csilingelős, de nem túl fárasztó magashangokkal. Eredményül olyan hangot kapunk, ami minduntalan felpörgeti a hallgatót, még egy nyugisChris Botti koncertből is előkerülnek olyan bátran feldobott részletek, amiktől lendületesebb, izgalmasabb lesz a zene. Nekünk tetszett, hogy a Hampden tele van nyüzsgéssel, élettel és energiával, ám ezt a hangot még túlzás lenne audiofilnek nevezni. Utóbbi kijelentésünkkel csupán jelzünk azok számára, akik minden áron hitelességet és linearitást keresnek: a Polk Audio hangfalait nem naturalista vájtfülűeknek címezték, hanem azoknak, akik a YouTube videóktól a Soundcloud felvételeken át a veszteségmentes, CD-minőségű zenékig mindent élvezni akarnak, és külön aktív mélysugárzó nélkül is határozott, eleven basszusokra vágynak.

Olvassa el a teljes cikket itt: [http://www.av-online.hu]



SZERETNE TOVÁBBI KEDVEZMÉNYEKET?
IRATKOZZON FEL HÍRLEVELÜNKRE, AMIT EGY -5%-OS KUPONNAL KÖSZÖNÜNK MEG!
Adatait bizalmasan kezeljük, harmadik félnek nem adjuk ki!